Werbeck-Svärdström, Valborg: A hang kibontásának iskolája - Az éneklés művészetének szellemtudományos megközelítése

Mára a művészeti oktatást, így a művészi énektanítást is a materialista természettudomány szelleme hatja át. Az intellektuálisan kiagyalt módszerek, a mesterkélt gyakorlatok mind azon alapulnak, hogy a hangra, mint szublimálódott anyagra tekintenek, amit aztán ennek megfelelően próbálnak meg alakítani: mechanikusan, kívülről. A hang tárggyá lett, amit anyagi módon kezelnek: duzzasztják, megtolják, kilökik, megtámasztják, mechanisztikusan mérhető regiszterekre bontják. A hang belső, valódi természetét korunkban a szellemtudomány képes lényegileg megragadni, amelynek tudomása van szervezetünk zengő hangszeréről, az étertestről vagy képzőerő-testről. A hang kibontása iskolájának tanítványai átélik, hogy ez a zengő princípium átrezeg fizikai testükön, amennyiben az nem akadályozza, nem fogja vissza zengő kibontakozásában, így beleárad, belezeng a világba, a kozmoszba.
A hang lénye, mint az érzékfeletti szférában aktívan létező entitás, hasonlóan Goethe ősnövényéhez, intuícióval észlelhető és megragadható a maga archetipikus alakjában. A hanglény, ugyanúgy, mint Goethe ősnövénye, egy örökké létező entitás. Az emberi hang nem egy anyagi „valami” tehát, ami csupán megnyilvánulásának pillanatában működik, hogy azután az egyes hangok közötti szünetekben „feloldódjon a semmiben”. A hangnak örök léte van, ezért kapcsolatot tudunk vele teremteni olyankor is, amikor nem nyilvánul meg.
Létezik egy esszenciális elem, egy „áramlás”, ami hordozza az összes hangot. Ez az áramlás, a hanglény hallással érzékelhető leképeződése, ez a minden hangban elevenen jelenlévő esszencia pedig a hangtól teljesen megkülönböztethető zengés. A hang egy valóságosan létező lény, melyet az áramló levegő hordoz és tesz hallhatóvá. A hangsúly az „áramláson” van, mert a levegő mozgása a lényeg! Azáltal tudunk énekelni – sőt élni is egyáltalán –, hogy képesek vagyunk a levegőt magunkban mozgatni. Amire a légzésből valójában szükségünk van, az nem a levegő, hanem a levegő mozgása. Az éneklés során is a levegő mozgása a lényeg, nem a ki- és belélegzett levegő mennyisége, ahogy azt a mai énektanítás gondolja.