Messud, Claire: A király gyermekei

Fordította Boris János.
A kötetet Pintér József tervezte.

E regény főhősei harmincas New York-i értelmiségiek az ezredfordulón. Szorongók, sznobok, szabadelvűek, szinglik, szerelmesek, megint szinglik. Danielle a tévének dolgozik, az ausztrál őslakosokról szeretne forgatni, de egyelőre a zsírleszívásos riportot kell elkészítenie. Julius szabadúszó műkritikus, aki alkalmanként irodistának szegődik, épp most jön össze kollégájával, Daviddel. Marina pedig élete első könyvét írja az öltözködés és a társadalom történetének összefüggéseiről – immáron több éve, közben próbál leválni édesapjáról, az ünnepelt újságíróról és véleményvezérről, de nem megy neki. Mindegyiküknek vannak álmai, tervei, titkai és van egy városuk: New York.
Ebbe a színes világba érkezik meg Marina vidéki unokaöccse, a kissé esetlen Bootie, és a roppant cinikus, nagyratörő ausztrál lapszerkesztő, Ludovic. Ők is sikeresek akarnak lenni. Felbukkanásuk felszínre hozza a régi sérelmeket, élethazugságokat; átírja a korábbi sémákat. A nyíltság groteszk illúziójában tengődő bohémeknek szembesülniük kell azzal, hogy végérvényesen megváltozott a világuk. A király gyermekei meztelenek. Mindez pedig 2001 szeptemberének elején ér a tetőfokára: itt és ebben rejlik a nagyszerű regény csúcspontja és mélysége.

Claire Messud realista tablója elevenen és pontosan, empatikusan és ironikusan mutatja meg nekünk a New York-i értelmiségi közeg visszás kulisszáit, nemzedéki intrikáit ugyanúgy, mint az amerikai kisváros és vidék öröksivárságát, ahonnan hőseink valósággal elmenekülnek. Az pedig, ahogyan New York színeváltozását ábrázolja 2001 szeptemberében a gondtalan előestétől a katasztrófán át a dermedt újrakezdésig, a közelmúlt és jelen egyik legfontosabb regényévé teszi A király gyermekeit.