Bárczi Géza : A magyar szókincs eredete

Sorozat : Mesterművek I.
Bárczi Géza (1894–1975) nemzedékek tudós tanítómestere, vérbeli tanár és nevelő évtizedeken keresztül a tudomány átörökítésének vágyával és gyönyörűségével avatta be anyanyelvünk történetének titkaiba tanítványait. A nagy tanáregyéniség ma már csak műveivel hat. Legfontosabb magyar nyelvtörténeti, és ezen belül a történeti hang- és alaktanra vonatkozó munkássága. A tudományos és a népszerűsítő igényeket egyformán kielégítő alkotásai a Magyar szófejtő szótár (1941), A magyar nyelv életrajza (1963, 1966, 1975) és A magyar nyelv értelmező szótára, melyet Országh Lászlóval közösen szerkesztett. Egyetemi tankönyvei: Magyar hangtörténet (1954), A magyar történeti szóalaktan – A szótövek (1958) és A magyar nyelv története (1967) alapvető kézikönyvek a tudományos kutatás számára ma is. Bárczi Géza A magyar szókincs eredete című munkája először 1954-ben, majd másodszor bővítve 1958-ban jelent meg. Újra kiadásával a TINTA Könyvkiadó azt kívánja elérni, hogy anyanyelvünk szavainak eredetével és a szófejtés, az etimológia elméleti alapjaival napjainkban is megismerkedhessenek az érdeklődők.