McCourt, Frank: A tanárember

"A tanterem a drámai összeütközések terepe. Sohasem tudhatjuk előre, mikor teszünk jót vagy rosszat a sok száz jövő-menő növendékkel. Amikor kimennek az óráról, néha álmodoznak, máskor üres a tekintetük, vagy lefitymálják a hallottakat, olykor csodálat van a szemükben, esetleg mosolyognak vagy tanácstalanok. Néhány év, és kifejlődnek az ember érzékelői. Érzem, mikor sikerült megérinteni őket, mikor idegenednek el. Tiszta kémia meg pszichológia. Ösztönös megérzések. Az ember a gyerekekkel tölti az idejét, és amíg a pályán marad, nincs menekvés. Nem szabad segítséget várni a felsőbbségtől, azoktól, akík elmenekültek a tanításból. Nagyon lefoglalja őket a napi ebéd gondja, és magasabb régiókban szárnyal az elméjük. Ketten vagytok: te meg a gyerekek. Na, kicsengettek. Viszlát. Gondold ki, mihez van igazán kedved, és azt csináld."