Sorozat: Magvető Viágkönyvtár.
Utószó: Győri Judit.
Thomas Mann, fiához írt, 1939. július 22-i leveléből: „… legfőbb ideje, hogy regényedről beszéljek… mióta nálam van, már különböző embereknek írtam róla, hogy komolyan fölhívjam rá a figyelmüket, és megkértem őket, törődjenek vele, mert valóban kiváló írás, amelyet ez az ostobaság és rosszakarat bilincseibe vert világ természetesen elhanyagol… Meggyőződésem, hogy aki csak nekifog – még ha szkeptikus hangulatban is –, feszülten, élvezettel, megilletődve és megrendülten olvassa végig. Magam is így jártam vele, pedig hadd mondjam meg: titokban fölmerült bennem az álnok szándék, hogy majd csak épp átfutom… Annyira megkapott, szórakoztatott és megindított, hogy néhány nap alatt minden szavát elolvastam… élvezettel és elégtétellel.”
