Fáy András: Attila

Odahaza ez alatt nagy sürgés-forgás volt Kerka királyné palotá­jában. Egymást érték a szomszédos törzsek követei s a hun nem­zetségfők; egész sátortábor támadt a város körül. Hetek óta folyt a vígság, lakodalom. Sütöttek, főztek a deszkapalotában, a sátrak alatt, de még a szabad ég alatt is. Tárogató, tilinkó, koboz hang­ja mellett mulatoztak a királyt ünneplő vitézek. Regősök jártak sátorról-sátorra, vándor bohóskodók hányták a bukfencet s mu­lattatták arcfintorgató játékaikkal az összesereglett vendégnépet. A palotában nagy ebédeket adott a királyné; száz, kétszáz em­berre is terítettek egy-egy alkalommal. Az újon érkezett nemzet­ségfőket a palota nagy, nyitott tornácán fogadták; ilyenkor igazán fejedelmi udvartartás képét mutatta a Kerka királyné környezete. Vele voltak Attila király többi feleségei is; a bogárszemű Lenke, a gyönyörűséges Jolka, a sudártermetű Gyöngyike. Ezeknek külön palotáik voltak, de kisebbszerűek a Kerkáénál. Ő volt Attila első felesége, az ő palotája uralta az egész várost; nem is hívták azt másképpen, csak Kerka udvarának. A királyi hunok főembereinek nejei, s maguk az itthon maradt vezéremberek állták körül a vendégeit fogadó királyasszonyt. A palota díszesen faragott deszkatornácáról végig be lehetett látni a fellobogózott sátor várost. Maga a palota remekmívű fa­ragványokkal díszített apró tornyocskával a nagy-síkságnak egy kiemelkedő dombjára volt építve.”