Malonyay Dezső: Az akt

Művészekről és művészetről az akt kapcsán

Részlet a könyvből:
Mint ahogy J. Charfes Dollman képén (Az ismeret fen) a majmok a félig mezítelen szép némbert, olyanformán nézi a mai nemzedék az aktot: fojtogatásra kész ádáz irigységgel lessük egymás gerjedelmét is . . . És miközben gyáván odagörnyeszt a fajtalanság a kívánatosnak mutatott női test elé: lihegve sóvárog a majom urak szemében a tehetetlenségében megalázkodó paráznaság. A kép címe lehetne: A modern akt s a modern közönség.
A mai nemzedékben a hiba? Vagy a mai művészet hanyatt lását okoljuk s művészeinket vonjuk felelősségre? Ezek a kérdések nem állíthatók föl így külön-külön. Minden művészetet két tényező teremt meg: művész és közönség együtt Amilyen a közönség, olyan a művészete, s a művész nem menekedhetik közönsége befolyása alól, csak nagy kivételekkel. A klasszikus akt tehát csak a klasszikus görögé lehetett!? ... Ki merne állítani ilyet! Mielőtt tovább fűznők e nyomon okoskodásunkat, vegyük észre, hogy Dollman képén az a térdelő akt se klasszikusan mezitelen, csak részben levetkezett. Nem nu, csak deshabillé.
És az egészen levetkezettnél még erotikusabb hatású a félig-meddig öltözötten mutatott test. Képzeljünk a combig fekete selyem harisnyát Vénus Anadyoméne lábán, s rá harisnyakötőt a térd fölött! . . . Jusson eszünkbe a kilencvenes évek párisi Salonjának egy botrányos aktja: az álarcosan ábrázolt mezítelen dáma! . . . És eszünkbe jut a festés technikájában művészettörténelmileg oly dátumos alkotás, Manet remeke, az Olympia.
A rövid, puha és sápadt testű Olympia nyakán a fekete bársonyszalag, az a keskenyke szalag rajta csak, amire a testtónusok értékelése végett volt szüksége a művésznek, éppen mint a kép fekete macskájára s a szerecsen nőre, de ami még feslettebb hatásúvá teszi a pompás festményt.