Guoth Kálmán: Az okleveles bizonyítás kifejlődése Magyarországon (Dedikált)

Dedikált példány!
Sorozat: A Pázmány Péter Tudományegyetem történelmi szemináriumának kiadványai 9.sz. (Oklevél- és Címertani Tanszék)

Guoth Kálmán (1912 – 1949) történész, levéltáros. Az egyetemen Mályusz Elemér és Szentpétery Imre tanítványaként vált belőle jól képzett medievista (középkorkutató) és a latin nyelv kitűnő ismerője.
Annak a magyar értelmiségi nemzedéknek volt képviselője, amely szakított a feudális maradványokkal terhelt magyar múlttal és demokratikus társadalmi változást akart. Tisztán látta, hogy ha a dolgok nem változnak, az a magyarság pusztulását eredményezheti.
1942 és 1944 között írta meg máig alapvető forráskritikai tanulmányait az Árpád-kori krónika- és legendairodalomról. Elemzéseiben keményen szembeszállt az aktualizáló politikai magyarázatokkal, szigorúan a XI. század valóságának talajára helyezve az értékelést.
1944-ben megtagadta a Szálasi-kormánynak az engedelmességet. 1945. január 20-án került a szovjetek fogságába és – többek közt Kosáry Domokossal – a gödöllői gyűjtőtáborba vitték, majd onnan a Szovjetúnióba deportálták. 1948. októberében tért haza megrongált egészséggel és megviselt idegállapotban. A sors csapásai végül megtették a magukét: a talpig becsületes és komoly tudós összeomlott és Érd mellett egy kanyarban a vonat elé vetette magát. Mindössze 37 éves volt. A magyar történetírás nagy ígéretét vesztette el korai és tragikus halálával.