Pap Károly: Azarel

Bevezető: Keszi Imre.
Pap Károly (1897-1945) legkristályosabb regénye az Azarel. A kíméletlen látásmód, az önéletrajzi élmények és a mondanivalók megalkuvásnélküli igazságkeresése irodalmunk egyik legkülönösebb remekévé teszik. Az Azarel sajátos környezetben egy gyerek szeretetigényének, a felnőttek ellen való fordulásának, komisz, dacos és szenvedő megpróbáltatásainak, majd végül beletörődésének a regénye.
Főhőse, Azarel Gyurka először ortodox nagyapjához kerül, ahol a bibliai szigorúság rémiszti el kis gyereklelkét; majd otthon, apja modernebb és felvilágosultabb életmódjában kitör belőle a felnőttek megalkuvása, hazugsága elleni lázadás és a tapintatlan, követelőző szeretet-igény. Végül szakít a szülői házzal, de lázadása bukásra van ítélve: magányos lázadó, aki semmilyen közösségbe nem tartozik, s akinek nem lehet más a sorsa, mint a vereség a felnőttek világával szemben. Érzéseinek igazságát igazságtalanná teszi az önzés.
Pap Károly regényében éppen a szélsőséges szenvedély és különös, feszült helyzet adja meg a mondanivaló általános érvényét.