S. Nagy Katalin: Bolmányi Ferenc

A ​hetvenes évek derekán fel-felbukkant Szentendrén egy szálfaegyenes idős úr, többnyire elegáns, világos öltönyben. Bolmányi Ferenc festő, aki 1936-től dolgozott a városban, s saját bevallása szerint itt érett művésszé. A főiskola után Róna Józsefnél tanult szobrászatot, Magyar Mannheimre Gusztávnál festészetet, majd a délvidéken, Itáliában, Bécsben kóborolt. Hegedült és arcképeket festett. jó barátságban volt a kor jelentős művészeivel (Szentendrén Paizs Goebel Jenővel, Barcsayval). Korán független útra lépett. Különös, látomásos fényvárosai, a Robin úr és társulata ciklus vásznai külön kis szigetet jelentenek századunk művészettörténetében. Kecskeméten és Szekszárdon látható ólomüveg ablakai már az absztrakció felé mozdulnak el. Bár szerény ember volt, a kor jelentős szakírói becsülték és szívesen írtak róla. Az olvasónak Frank János szavait ajánljuk figyelmébe: „Bolmányi festészete a vonzás és a taszítás kölcsönhatásából kialakult színforgatag, képfelületén állandó a mozgás, a dinamizmus.”