Széchenyi István: Buda-Pesti por és sár

Nehány évvel ezelőtt a pesti kereskedőség épületének második emeletébül, hol akkoron laktam, Vác felé tekint látogatásával csekély személyemet megbecsülendő P. úr. Alkonyat tája volt, s a nemrégiben bőven esett eső különös elevenséggel ruházá fel a budai hegyeknek ormait, s a legszebb zöld függött a pesti s budai szigetekrül a Dunának tiszta tükreibe; s P. elragadtatással, mint ki örülni s büszkélkedni mer barátján, gyermekén, hazáján, elragadtatással kezemet szorítva hangosan kiáltja az egekbe: "Már ennél gyönyörűbb vidék, kiesb fekvés nem létezhet!" Több holnappal később, midőn naprul napra szározabb lőn a táj, s végképp a valaha volt esőnek legcsekélyebb jelei is eltűntek, a véletlen ismét H.-val hozott össze. Ezzel történetbül éppen kocsin jöttem a városnak a kerepesi úton, s oly vastag széllel s még vastagabb porral szemközt, hogy H. hozzám, szorosan mellette ülőhez enyelgőleg "Isten hozzád, míg ismét meglátjuk egymást!" kiált, s mi egy darabig nem mint ködben lévők, mert ez kevés volna, hanem mint lávinával befödettek, betű szerint egy cseppet se látjuk egymást, s végre, midőn némi lankadásra fordul a porvész, H. így kezdi beszédét: "Ennél kutyább helyet az Úristen még haragjában sem alkotott!" A szennycímlapon golyóstollas firkálás, az első néhány lap kissé hullámos.