Orbán Ottó: Cédula a romokon - Esszék és egyéb arcátlanságok

A hatvanas években kibontakozó új magyar líra képviselőit - a legáltalánosabbnál óvatosabb jelzőt nem találva - a "gondolati megújulás költői"-nek nevezte az irodalomtörténetünk. Munkásságuk humanista világképről, mélyen átélt műveltségről és erkölcsi érzékenységről tanúskodott. Hová jutott ez a nemzedék a kilencvenes évek Magyarországán? Erről és természetesen a magyar kultúra mindennapjairól olvashatunk villanásnyi összegzéseket Orbán Ottó legújabb kötetében, amely nemzedéki hitvallás és korrajz; ugyanakkor merész, groteszk hangvételű "görbe tükör" is. ; Az írások - felszólalások, vitairatok, jegyzetek, impressziók - a "rendszerváltozás" eseményei közepette születtek, és a művész-ember rálátásával mondanak kritikát újraátélt magyarságról, irodalomról és irodalomtudományról, mindenekelőtt azonban a jelen életrevalóságáról és az értelmiség újabb útkereséséről. A műfajilag sokszínűre formált gondolatok fejezetekbe rendezve vallanak a mindig "ugrásra kész" átértékelés veszélyeiről; az elmérgesedett értelmiségi háború romboló értelmetlenségéről; az irodalom hivatalnokairól, akik kétségbe vonják József Attila időszerűségét és megtámadják Karinthy Micimackó-fordítását; a "mesterség" becsületéről, amit Kékharisnya kisasszony és az író reménytelenül humoros párbeszéde közvetít. De megjelennek a nemzedék élő és már eltávozott alkotói is, hogy Orbán kockás heverőjére letelepedve vallomást tegyenek arról, mit is jelent ma alkotónak lenni Magyarországon. A költő-író mesél, fölszisszen, kritizál, az "ablakrésen át" lesi meg kortársait, és a "betörő" éles szemével mást és többet lát meg, mint a rendszerező irodalomelmélet. És amit lát, azt leírja, éspedig aktuális "Így írtok ti"-formában, rendhagyó (ön)életrajzként, groteszk novellaként vagy abszurd hangjáték párbeszédeiben. Párhuzamot von Weöres és Esterházy művészete között; szemlét tart a Déry, Örkény, Mándy, Mészöly, Hernádi Gyula alkotta tabló fölött. Szórakoztató hangon mutatja meg társait, akik egykori balfogásaikért, félreírt verseikért minden felelősséget a hétfejű pártállam kísértetére hárítanak - s azokat, akik nem teszik ezt. És megszólja a tömegtájékoztatást, a sajtót és a televíziót; vagy a politika által felborzolt irodalmat magát, amely elfelejtette, hogy a magyar kultúra egységes - minden magyarul beszélő közös birtoka. ; Orbán Ottó kötete rendkívül szórakoztató: egy "ádáz szemtanú" odavetett ítéletei, jegyzetei, szösszenetei a szemünk láttára válnak közüggyé a korszakváltás képlékeny közegében (pl. "magyar költőnek lenni - törpeként élni egy óriás tudatával").