Dulovits Jenő (1903-1972): [Őrségváltásra induló palotaőrök a lovarda előtt. 1935 körül.]

Méret: 240 x 180 mm, (cca. '30-as évek), vintázs, zselatinos ezüst, verzón a művész bélyegzője.
Jobb alsó részén enyhén megtört.

Dulovits Jenőt (1903-1972) a magyar fotótörténet és fototechnika-történet egyik legismertebb és legjelentősebb alakjának nevezhetjük. Évtizedekkel halála után is a japán, német, angol és amerikai gyűjtők, szakírók érdeklődésének középpontjában állnak életművének egyes részletei. Dulovits Jenő a korabeli fotótechnikát tíz évvel előzte meg.

Dulovits az 1930-as évek elejére kialakította sajátos fotóstílusát, mely az ellenfény, a lágyítás és a fény-árnyék kiegyenlítésén alapult. Egyik megalapozója volt a magyaros stílusnak. Az ellenfényes kompozíciók, a kontrasztterjedelem maximális kihasználása, a problémátlan témaválasztás, a hibátlan szerkesztés jellemezték képeit. Az ellenfény használatának talán legnagyobb mestere volt, aki nemcsak meghirdette a fény elleni fényképezést, de új előhívási módszert is kidolgozott. Elsősorban a zsánerfotókban, városképekben, csendéletekben alkotott jelentőset. Hatása a magyar fotográfiára mind a mai napig kimutatható.

("Az egykori, 1899-ben épült lovarda is súlyosan megsérült a II. világháborúban, sokáig nem kezdtek vele semmit, aztán elbontották.
A legyen minden úgy, ahogy 1945 előtt volt lázban égő kormány az előző ciklusban hirdette meg a Vár visszaalakítását hirdető nagy programját, a Hauszmann-tervet. Az elmúlt fél évszázad legnagyobb műemlékprogramjaként beharangozott projektnek része az első ütemben az egykori lovarda visszaépítése, alatta mélygarázzsal (ahogyan a Stöckl-lépcső és a főőrség épületének visszaállítása is.") 2018. május.