Furet, François: Egy illúzió múltja - Esszé a 20. század kommunista ideológiájáról.

Sorozat: Memoria Mundi.
Fordította Mihancsik Zsófia.

A nyolcvanas évek elején, amikor e mű ötlete először felmerült, François Furet – az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb, mindenesetre legnagyobb hatású kontinentális történésze, aki néhány éve hunyt el – a baloldali messianizmus történetét kívánta csak megírni. Később világossá vált: a roppant tényanyag és a témához kapcsolódó alapvető morális késztetés óhatatlanul átértékeli a szerző korábbi céljait. Az Egy illúzió múltjá-ba így szükségképpen beleszövődik a letűnt évszázad teljes eszmevilágának öröksége.

A baloldali szándék emelkedettségéről és ünnepnapjairól, illetve a jobboldali politikai gyakorlatiasság hétköznapi következményeiről vitázni – a kétféle ívású diktatúrák évszázados tapasztalatait követően – alighanem fatális tévedés, állapítja meg a szerző. Kísérlete, mellyel revízió alá kívánja vonni mai tudásunk előítélet-rendszerét, azért oly fontos, mert a maga eszközeivel hozzásegít, hogy a 20. század borzalmas egyedisége ne csak a jövőre vonatkozóan, de visszamenőleg is elveszítse vonzerejét.

E könyv nem a kommunizmus története, hanem évszázadunk emberének életrajza. Hitele főként abból fakad, hogy a szerző maga is közvetlen tanúja, felszentelt híve és kiátkozott áldozata volt mindannak, amit a kor átéléséhez szükséges hit és a túléléshez nélkülözhetetlen illúziók egykor jelentettek.