Kis, Danilo: Fövenyóra

Sorozat: Modern Könyvtár 254.
Ford.: Borbély János.

Abban szinte mindenki egyetért, hogy a múlt század egyik legkülönösebb regényéről van szó. Hogy miről szól, az viszonylag könnyen meghatározható: sok tekintetben önéletrajzi mű, melyben a szerző egy valóságos levél megírásának indítóokait, körülményeit vizsgálja. Ezt a levelet Danilo Kis apja írta 1942-ben, nem sokkal azután, hogy a család a Zala megyei Kerkabarabásra menekült, s nem sokkal azelőtt, hogy meggyilkolták.
S ugyanakkor a regény valóságos (kafkai?) kastély, labirintussal (nyelvek, történelmi sorsok, tragédiák labirintusával) - ebben bolyong maga a főhős, akit csak E. S.-ként ismerünk, s annyit tudhatunk róla, hogy nyugdíjas vasúti ellenőr, s üldözött, rettegő ember. S csak lassan derül ki, hogy sorsának fő eleme zsidósága, s lassanként, a kastély labirintusában és egy emberi elme tekervényeiben tévelyegve, vagy épp a maguk szikárságában letaglózó jelenetek során a XX. század nagy történelmi tragédiájának kellős közepén találjuk magunkat.
Danilo Kis könyve a holokauszt-irodalom különös, megfejthetetlen szépségű, maradandó darabja.