Határ Győző: Heliáne (1. kiad.)

Szürrealista prózaköltemény, kegyetlen, maró korszatíra egy swifti fantasztikus regény köntösébe öltöztetve – ez a Heliáne, Határ Győző első regénye, az 1947-es Könyvhét botrányköve…

Hőse, Bikornutusz Barnabás Panpedelupe szigetére vetődik a XXI. században, ahol a Tökéletes Államgépezet kimunkálásán fáradoznak. A szigetlakó hunhuri nép a GAOGAG-Libát imádja, akinek szobra, az óriás Gigantoliptusz, a Rozelinda-dombon áll, a fehérmárvány obeliszk előtt, szétterjesztett szárnyakkal…
A GAOGAG-Libát ünneplik a nagy libaünnepen tartott felvonulásokon, hozzá szólnak a költők verseikben, dicsérve őt akképpen, hogy tojásai megzápulhatatlanok.
A Határ Győző által megrajzolt totalitárius államgépezet árnyai valamilyen úton-módon mind-mind kiszolgálói ennek a képtelennek tűnő társadalomnak. Arcvonásaikban pedig – nem véletlenül – (nemcsak) korabeli vezetőkre ismerhetünk.
A szerzőre olyannyira jellemző tobzódóan gazdag nyelvezet, képi fantázia, a költészet és a próza lélegzetvételének sajátos szintézise először ebben a regényében lép elénk a maga teljességében.