Pamuk, Orhan : Hó I-II.

"Minden élet, akár a hópehely: távolról egyformának tűnik, de rejtélyes erők egyszerivé és megismételhetetlenné formálják" - vallja Orhan Pamuk művében. Megismerhetjük-e a mások szívében lakozó szeretetet és fájdalmat? Megérthetjük-e azokat, akik oly mély gyötrelmeket és oly sok csalódást éltek át, hogy elképzelni sem tudjuk? Ezek a kérdések foglalkoztatják Kát, a költőt, amikor tíz év frankfurti távollét után, 1992 telén édesanyja temetésére hazatér Isztambulba.

Az idén béke-díjjal jutalmazott Pamuk regénye szülőhazájában heves indulatokat váltott ki. Az isztambuli ügyészség perbe fogta a népszerű írót, mivel arról beszélt, hogy Törökországban egymillió örményt és harmincezer kurdot gyilkoltak meg, amit az ország mindmáig nem ismert el hivatalosan. A Hó viszont egyértelmű kritikai és olvasói sikert aratott. A méltatások mind hangsúlyozták, hogy a szerző - aki az irodalmi Nobel-díj egyikesélyes várományosa - elemi erővel ábrázolja a modern világ nyers brutalitását és elvakultságát.