Gonda János: Jazz - Történet, elmélet, gyakorlat

A védőborítón két kisebb beszakadás!

"Elsősorban muzsikusnak vallom magam; a zenéről mégsem kívánok másként, mint egzakt módon írni. A szubjektív élményt, a gyönyörűséget, amit a zene az embernek szerez, öntse szavakba az irodalom, énekelje meg a költő, és persze mindenekfelett: érezze a hallgató maga, egyéni világának megfelelően. Tudományos szempontok alapján íródott könyvem azonban senkit se tévesszen meg: a zene élményhatását mindennél többre becsülöm, nemcsak a klasszikus muzsikában, de a jazzben is; abban a művészetben, amelyet a kelleténél jóval tovább szinte észre sem vettünk."

’65-ben jelent meg az első kiadás, és az tényleg nagy siker volt. Akkor már a magyar értelmiség tudta, hogy a jazzt bigott módon kozmopolita, dekadens amerikai valaminek kiáltották ki. Mivel féltem, hogy nem mindenki tudja, miről van szó, - amikor megjelent ez a könyv húszezer példányban - a végére beletettem három kislemezt. Ezek jogdíj okokból másfél percesek voltak csak, de delikát módon voltak kiválogatva. - Részlet Kerekes György és Pallai Péter 2008-ban készült nagyinterjújából (Jazz.hu).