Vonnegut, Kurt: Kékszakáll

Harmadik kiadás.
Képzeljünk el egy regényt, melyben a szereplők és jellemző cselekedeteik, a szavak és állandósult kapcsolataik helyettesítik a színeket, az író pedig, mintegy festő módjára viszi fel a prózaszövet vásznára a képzelet palettáján kikevert árnyalatokat. Az így kapott kontrasztok és átmenetek nem közönséges, statikus képet alkotnak, hanem az alkotás folyamatában láttatják kibontakozni a művet. E metafora Joseph Heller Képzeljétek el című írása mellett Kurt Vonnegut eleddig utolsó előtti regényére, a Kékszakállra is alkalmazható. A hasonló szerkesztési mód talán nem a véletlennek köszönhető, hiszen a két író a művek megírása idején szomszédként, és jó barátként cserélhetett eszmét a próza megújításának módozatairól.