Habermas, Jürgen: Kommunikatív etika

A demokratikus vitákban kiérlelődő konszenzus és társadalmi integráció politikai-filozófiai elmélete.

Sorozat: Politológiai füzetek III.

E ​tanulmánykötetben Jürgen Habermas kommunikatív, illetve diszkurzusetikájának legfontosabb írásai olvashatók. Az utóbbi néhány évben végre megjelenhetett Habermas elméletalkotó munkásságának néhány fontos dokumentuma, de egészen különleges figyelmet érdemlő politikai etikai írásai magyarul e kötetben válnak először hozzáférhetővé…A kommunikatív etika alapelve kimondja, hogy csak azok a normák méltóak az intézményesítésre (vagy arra, hogy tényszerű fennállásukat elfogadjuk), amelyek „érvényességi köre általános elismerést válthat ki… Az egyetemesítés alapelve ugyanis arra szolgál, hogy mindazokat a normákat, amelyek partikuláris, tehát nem általánosítható érdekeket testesítenek meg, mint nem-konszenzusképeseket kizárjuk” a végső döntés alternatívái közül…Az univerzális pragmatika bizonyítani igyekezett azt a tételt, miszerint a cselekvési normák igazolására vonatkozó kérdés megegyezik azzal a kérdéssel, hogy: „Miképpen lehet érvek segítségével igazolni a cselekvési nomákkal összefonódó érvényességű igényt?”… a gyakorlati-erkölcsi kérdések éppúgy „igazságra képesek”, azaz érvelő vitában mérlegelhetők, mint az elméleti problémák. Természetesen más az érvelés szerkezete az igazság- és megint más a helyességigények megokolásakor. „A kijelentések igazságának mércéje: egy felfogáshoz való egyetemes hozzájárulás lehetősége, míg egy ajánlat és/vagy figyelmeztetés helyességének mércéje: egy felfogás tekintetében való egyetemes egyetértés lehetősége.”