Bíró Lajos: Lilla

[Elbeszélések, egyfelvonásosok]

Bíró Lajos (1880-1948), életkora szerint a Nyugat nemzedékéhez sorakozik, személy szerint Adynak talán a legjobb barátja volt, írói élete mégsem tartozik a Nyugat köréhez. Nem is csapkodtak körülötte nagy viták, írói nagyságát együtt ismerték el a Nyugat írói is, a tőlük balra állók is, sőt általában a tőlük jobbra állók is. Biró Lajosról már viszonylag fiatal korában az volt az irodalmi közvélemény, hogy a legnagyobb magyar novellisták közé tartozik. Színpadi sikerei vetélkedtek a legsikeresebbekéivel, és mégsem irigyelte senki. Regényeit a legkelendőbb olvasmányok közt emlegették. És ámbár ott volt a Károlyi Mihály nevéhez fűződő októberi forradalom vezérkarában, majd tisztelt publicista volt a tanácsköztársaság idején, s a bukás után emigrációba ment, idehaza nem mondtak és nem írtak rosszakat felőle, akkor is úgy tekintették, mint külföldön élő nagy magyar írót. Közben pedig odakint az angol filmirodalom egyik világhíres alakja lett. Egy másik emigráns magyarral, Korda Sándorral, a nagy filmrendezővel együtt megteremtették az angol nemzeti filmgyártást: ők csinálták a legszebb angol történelmi filmjátékokat. Biró Lajos ekkor írta a VIII. Henrik magánélete című forgatókönyvet, amelyből a két világháború közti évek egyik legnagyobb filmvilágsikere lett. Késői drámáival helyet foglalt a nyugat-európai irodalomban, itthon azért mindig úgy tekintették, mint aki jelenlevő: könyvei hazai kiadóknál újra meg újra megjelentek, angliai filmjei eljutottak haza, és az itthoni mozikban is sikereket arattak.

A felszabadulás után hazavárták, és ő már készülődött is haza, amikor hatvannyolc éves korában Londonban hirtelenül meghalt. Századunk legjobb magyar írói közé tartozik.