Beckett, Samuel : Meglehetősen jó nőkről álmodom

A regény a Beckett-szakirodalom szerint 1932-ben keletkezett.
Hosszú ideig csak a beavatott kutatók ismerték, és a nem megjelent, bár fontos művek közé sorolták. A Meglehetősen jó nőkről álmodom angol nyelven íródott, Romhányi Török Gábor magyar fordítása az 1993-as londoni kiadás alapján készült, munkája. Beckettnek hosszú ideig nem alakult ki sikeres kapcsolata a kiadókkal, csak a Molloy (1950) és a Godot-ra várva (1953) világsikere vetett fénycsóvát más műveire.
Ekkortól azonban maga lett választékosan szigorú a korai művek publikálásának engedélyezése dolgában, valószínűleg ezért maradt oly sokáig kéziratban az első regénynek számító Dream of fair to middlingwomen.

Önéletrajzi prózáról lévén szó, nem árt megemlíteni, hogy az irodalomtörténeti krónika az író fiatalkoráról tartósan hallgatott, illetve keveset tudott. A hatvanas évek óta megszaporodó tanulmányokból, memoárokból egy szakmai hivatásában, előmenetelében sikeres, köznapi magatartásában excentrikus ember arcvonásai rajzolódnak elénk.
Szorosan kötődött Írországhoz és Dublinhoz, de fiatalon eljutott Európába, az École Normale Supérieure vendégtanára volt (állítólag nem szeretett tanítani). Közel került a mesterének tartott James Joyce-hoz, az Ulysses és a Finnegan's Wake írójához. Valószínűleg nem volt a félvak Joyce titkára, mint olykor föltételezik, csak fölolvasott neki, és információkkal segítette. Felemás románc szövődhetett közte és Joyce leánya, a labilis idegzetű és egészségű Lucia között. Beckett nem viszonozta a lány szerelmét, visszariadt a kapcsolat folytatásától (Lucia depressziója nemsokára gyógyíthatatlan betegséggé súlyosbodott). De a Joyce-szal folytatott beszélgetések ráébresztették írói hivatására, visszatért Dublinba, a független író státuszát választotta. Ez az élménysorozat és a hozzá kapcsolódó közeli emlékek és képzetek sokasága ott örvénylik a regény hátterében, nemcsak a "cselekmény" szintjén, hanem a látomás és indulat meghatározójaként.

A Meglehetősen jó nőkről álmodom "cselekménye" jóformán reprodukálhatatlan, a narrátor azon buzgólkodik, hogy megnehezítse a történtek verbális összefoglalását. Egy kis "duci lotyó" Bécsbe megy zongorát tanulni. Belacqua követi, de minden "kaputt" lesz, kiábrándul belőle és más kapcsolataiból. Visszaszökik Dublinba, igyekszik dolgozni és kapcsolatokat teremteni, közben züllik.