Ó-Gyallai Besse János kaukázusi tudósításai

Közreadja Vásáry István.
Példányszám: 500.

"Besse 1829-ben, már idős emberként, 64 évesen jutott el Kaukázusba, azzal a szándékkal, hogy a magyarok nyomait keresse. Úgy alakult, hogy részese lett az első oroszországi Elbrusz-expedíciónak is, amit a magyarországi származású Georgij Emanuel (1775 – 1837) tábornok, az ún. „Kaukázusi vonal” főparancsnoka szervezett orosz akadémikusokkal közreműködve.
Az Elbrusz-expedíció közben és után Besse karacsáj és balkár területeket járt be, miután meggyőződésévé vált, hogy a karacsájok és balkárok magyar eredetűek. Ami Besse lázas rokonságkeresését illeti: a karacsájok és balkárok, ez a két kipcsak-török nyelvű nép nem magyar eredetű. Valószínűleg nincs közük azokhoz a magyarokhoz sem, akik valaha (a 9. századtól), valahol a Kaukázusban éltek. A karacsájok és balkárok ősei nagyjából a 13-14. századig a „Kaukázus előterében” éltek, a Kuma és Kuban folyó vidékén, és részét képezték annak a kelet-európai „kipcsak világnak”, melynek legnyugatibb ágát a Magyarországon kunnak nevezett nép alkotta.
A balkárok eredetének mégis van „magyar” vonatkozása, Besse pedig nem volt lelkiismeretlen hazudozó. A balkárok körében ugyanis később, Besse után is (1884) fölgyűjtöttek olyan elbeszéléseket, miszerint a balkárok a Kuma menti Madzsar városából, illetve annak környékéről származnak. Madzsar, ez a valaha fontos város 1395-ben Timur Lenk pusztító hadjáratának áldozatává vált, jelentőségét elvesztette, de emléke még évszázadokig fennmaradt. Besse tolmácsok közvetítésével beszélt a kaukázusi őslakókkal és amikor a magyarok iránt érdeklődött, a derék kipcsakok elmondták neki, hogy ők Madzsarból erednek, „Madzsar” származásúak. Innen eredhet a félreértés." - Gyóni Gábor