Safranski, Rüdiger: Schopenhauer és a filozófia tomboló évei

A szerző azzal a meglepő vallomással kezdi művét, hogy az „szerelmi vallomás a filozófiához”. Ritka megközelítési módja ez ennek a tudománynak, ám – a könyv sikeréből ítélve: eddig kilenc nyelven jelent meg – igen vonzó és hatékony. A rendkívül olvasmányosan megírt életrajz szinte észrevétlenül ismerteti meg az olvasót Schopenhauer filozófiájával, mi több : annak egész hátterével. A búskomor, kereskedő apa és az életvidám anya – mellesleg a kor legnépszerűbb írónője és Goethe bizalmasa – között őrlődő gyermek, majd az ifjú Schopenhauer élményeit megelevenítve Safranski rámutat a későbbi filozófus gondolatainak csíráira. S míg szemünk előtt alakul, születik az alig harmincéves Schopenhauer főműve: „ A világ mint akarat és képzet”, egyúttal nagyszabású körkép bontakozik ki sok-sok emberközelbe hozott hírességgel – Berlin Fichtével és Hegellel, de tolakodó szomszédasszonnyal és verekedő diákokkal is, Weimar Goethével, de széplelkű nemeskisasszonyokkal is.

Hét filozófiai „exkurzus” épül be a regény szövetébe, ezeknek a keretében helyezkedik el a schopenhaueri filozófia lényege – „Sivár dolog az élet, ezért elhatároztam : azzal fogom tölteni, hogy gondolkodom rajta” –, e gondolatrendszer gyökerei, viszonya az elődökhöz, a kortársakhoz, valamint a két legközelebbi utódhoz: az ifjú Marxhoz és Nietzschéhez.