Háy János: Szavalóverseny - Kisegítőkönyv íróknak és olvasóknak

Ez most mi, vers vagy próza? Nem lehetett volna előre eldönteni? Az ember csak belelapoz, aztán máris össze van keverve. Hogy vicces, meg fogok rajta nevetni? Nekem senki ne mondja meg, hogy min fogok nevetni. Ezen biztos, hogy nem. Hogy benne van a szerelmes vers meg az öregkori líra meg a népi líra meg a gyerekvers receptje. Szerinted ez kit érdekel? Normális írók rendes receptkönyvet írnak, amit tényleg lehet használni, mert benne van, mondjuk, a vadas marha receptje, amit azért nem lehet fejből megcsinálni. Most ez lehet, hogy környezetvédelmi szempontból rossz példa, de akkor ott a vadas tofu receptje, mindegy, ne ragadjunk le a felesleges részleteknél. Meg különben is, ki ez a főszereplő, aki költészettel akar nőhöz jutni? Hol él ez? A 19. században? Ráadásul egyszerre írja meg a zsengéket meg az öregkori verseket. Ez egy lelkileg sérült arc, akit egyáltalán nem nagy élmény megismerni. Sőt, tiszta gáz. Ezzel a könyvvel kilépni az utcára már önmagában égés. Rögtön meg leszel bélyegezve. És nem olyan bélyeggel, amit a magyar állam adott ki, hanem olyannal, amin egy rovarirtó társaság logója van: VIGYÁZAT ÉLETVESZÉLY!