Gáborjáni Szabó Botond - Bárány Krisztián: "Rendületlenül kitartok" - A geszti Tisza család története

A család első biztos ősét, borosjenői Tisza György deákot erdélyi fejedelmek környezetében találjuk a 17. században. A családot fia István emelte ki a köznemesség átlagából. A török kiverése után három nemzedékük küzdött az ősi birtok visszaszerzéséért. Kivételes személyiségeik közül az egyik Tisza I. László (? – 1771) – a „jusst kergető ember” –, aki 1761-ben vette át a régi birtok helyett a húszezer holdas geszti uradalmat.

Gyermekei közül Tisza II. László (1765–1831) már Bihar vármegye főjegyzője, országgyűlési követe lett. 1796-ban vette feleségül Teleki Katalin grófnőt, négy leányuk született, közülük három arisztokratával házasodott. Kiemelkedő képességű fiúgyermekük Tisza Lajos (1798–1856) főispáni helytartóként, „Biharország” első embereként, hajlíthatatlanságával is kitűnt: a verekedésekig fajuló megyegyűlésekről karhatalommal vezettette ki az ellenzéket. 1825-ben vette feleségül gróf Teleki Júliát, fiuk és unokájuk is Magyarország miniszterelnöke lett.

Tisza Kálmán (1830–1902) kormánya hozta a magyar gazdaságtörténet leglátványosabb fejlődését, a polgárosodás és a „boldog békeidők” korszakát, míg Tisza István (1861–1918) Európa vezetőit is lenyűgöző adottságaival, a történelmi Magyarország megmentéséért folytatott élet-halál küzdelmével hatott. Kálmán testvére Tisza Lajos (1832–1898) energikus, világlátott, művelt személyiség volt, több kormány minisztere, Szeged újjáépítője, aki a legnagyobb fővárosi építkezések idején a Közmunkák Tanácsának alelnöke volt.

A család a református egyház rendíthetetlen támasza volt, emberséges jó viszonyra törekedett a birtok népével. Asszonyaik országos és helyi szinten is híresek voltak jótékonyságukról, járványok, éhínségek idején segítették, folyamatosan gyógyították a rászorulókat.

Nagy figyelmet szenteltek a gyermekeik taníttatására is. A nevelők szerepe, szellemisége mindig is meghatározó volt a családban, amelyet jól szimbolizál, hogy Arany János tanította legkisebb gyermeküket, Tisza Domokost. A nevelés része volt az étkezések utáni társalgás – a vendégek bevonásával – ez tette lehetővé a családi hagyományok megőrzését, tovább örökítését. A leány-, és fiúgyermekek zongorázni is tanultak.