Evola, Julius: A Grál misztériuma és a ghibellin birodalmi idea

A miénket közvetlenül megelőző korban a Grállal kapcsolatos hagyományok főként kétféle érdeklődést ébresztettek.

Mindenekelőtt a krisztianizált vonásokkal jelentősen átfestett, az irodalmi és a spiritualista, a romantikus és a misztikus között ingadozó érdeklődést kell megemlíteni. Erre a legenda forrásaival való közvetlen, tényleges kapcsolat helyett az gyakorolt befolyást, amit – erősen eltorzított és önkényes értelmezésben – Richard Wagner Parsifaljának zenei pátosza tett a belőle ismertté.

Másodsorban akadémikus tanulmányok hosszú sora született a Grálról, amelyekben a források keresésének kritikai, analitikus és összehasonlító rideg mechanizmusa, a szövegek vizsgálata, az időrendi adatok és tapasztalati hatások bizonyítása játszik főszerepet; ez annak a módszernek a sajátja, amelyet manapság „tudományosnak” szokás nevezni.

Mindkét vizsgálati forma teljesen képtelen a Grál lényegének megragadására. A Grálnak semmi köze nincs se egyesek misztikus kalandozásaihoz, se mások tudós boncolgatásaihoz. A Grál élő jelentést hordoz, olyan „misztériumot”, amely – állíthatjuk – mind a mai napig nagyrészt ismeretlen. Csak a legigazibb és legmélyebb jelentése szerint lehet megérteni, egyrészt egy olyan tanítás nézőpontját felvéve, amely képes megragadni az őseredeti szimbólumok és mítoszok mögött rejlő valóságot, másrészt a történelem metafizikai felfogását magunkévá téve. Jelen tanulmány a Grál – eredeti forrásai alapján vizsgált – legendájának értelmezéséhez ilyen nézőpontból kiindulva akar hozzájárulni.