Pelevin, Viktor: A hunok harmóniája

Gondolat Világirodalmi Sorozat.

A hunok harmóniája című kötet Pelevin korai és legutóbbi írói korszakából származó elbeszélései közül válogat. A cím a magyar olvasó számára egyfelől megszólító jellegű, másfelől sűrűn bozótos kérdéseket hagy maga után, mert hát miféle harmóniája lehetett a hunoknak. Ha a válogatás szemszögéből nézzük, igencsak összetett, nevezzük így: pelevini. (...) Viktor Pelevin, az író, magányos ember. minden elbeszélésben magára marad, vagy magára marad akár cselekvő, akár szemlélődő szereplője. De azért jó magány ez, a lehető legkisebb mértékig keserű, mert Pelevin, az író, folytonos kereséssel tölti ki ezt az állapotot. Megy, ha úgy hozza a helyzet, mindenen keresztül. Kultúrákon, időn, emberen. Oroszos tónusú, mégis multikulturális töltetű virtuális teret hoz létre, amiben egy pillanatra sem kérdőjeleződik meg ez a sajátos, szabad lendületekre építő írástechnika. Pelevin poétikáját ez a pár szó mondja ki legvilágosabban: "...a dolgok átmennek egymásba..." Hol szürreális, hol abszurd, hol asszociatív ugrásokkal vált vagy halad előre a történetben. Ám legnagyobb meglepetésünkre mindenütt ott van, kelettől nyugatig, az egérpadtól az Istenig. (Részlet Podmaniczky Szilárd előszavából)