Ransmayr, Christoph: A jég és a sötétség borzalmai

Christoph Ransmayr elsõ regényének, A jég és a sötétség borzalmai(1984) magját a regényben egyfelõl az 1872-tõl 1874-ig tartó, Julius von Payer és Carl Weyprecht irányítása alatt folyó osztrák–magyar k. u. k. északi-sarki expedíció története bontakozik ki , amely 1873-ban felfedezte a Ferenc József császár-földet, másfelõl egy elbeszélõ, állandóan reflektálva a szöveg létrejöttének folyamatára, rekonstruálja Josef Mazzini eltûnését az Északi- sarkon. Josef Mazzini utazása a sarkkörre körülbelül száz évvel az osztrák–magyar expedíció után történik, és útra kelésének oka abban keresendõ, hogy kezébe kerülnek az expedíció tagjainak tudósításai és naplói. Ransmayr regényében az Északi-sark az abszolút idegenség metaforája, melyet mindig csak megközelíteni lehet, de ténylegesen elérni, vagy rálépni soha. Pontosan ez a kifürkészhetetlenség, mely abból adódik, hogy csak földrajzi fikció és nem valós hely, teszi az Északi- sarkot alkalmas metaforává. A teljes idegenség és üresség ugyanakkor a végtelen lehetõségek helye is és ily módon válik Mazzini valóság- konstrukciójának helyszínévé.