Vargas Llosa, Mario: A Zöld palota

Sorozat: Magvető Világkönyvtár.
Ford. és előszó: Benczik Vilmos.

Hatalmas technikai virtuozitás jellemzi a művet. Három élettörténet negyven éven át végigkísért, hol összefonódó, hol szétágazó történései keverednek a regényben.
A cselekmény Peru két - nemcsak földrajzi értelemben vett - szélső vidékén fekvő városában játszódik. A színhelyek megválasztása jelképes. A városok az országon belüli ellentétekre, a folyó pedig a kibontakozás, a fejlődés módozatainak lehetséges variációira utal.

A Zöld Palota valójában bordélyház, de nem csupán a Santa Maria de Nieva körül elterülő végtelen dzsungelt jelképezi, hanem magát az egész földgolyót. Számtalan mellékszereplő mellett három főszereplő: Bonifacia, egy prostituált, aki a Santa Maria misszióban nevelkedett, s egy sikertelen házasság után végül a Zöld Palotába kerül. Jum, az arguaruna törzsfőnök és a leprás Fishia, aki csempész és fosztogató. A szereplők sok esetben inkább báboknak tűnnek, mint hús-vér embereknek, jellemük nem változik, nem fejlődik a regény folyamán; tudják, hogy a sorsukat nem ők irányítják, s bár olykor nevet, sőt szerepet is változtatnak, ahogy egyik helyről a másikra vándorolnak, tulajdonképpen semmi sem változik: mindegy, hogy a zöld dzsungelben vagy a Zöld Palotában vannak. Lépésről lépésre bontakozik ki az olvasó előtt, hogy a katonaság és az egyház egymással összejátszva végtelen láncolatban hogyan zsákmányolja ki a benszülött lakosságot. A katonák elrabolják a fiatal és szép bennszülött lányokat, és hogy "megmentsék", a misszióba hurcolják őket, ahonnan sokuk egyenesen a bordélyba, a Zöld Palotába kerül. Az egymáshoz sem időben, sem térben nem csatlakozó epizódok egymásutánisága azt eredményezi, hogy az egyes részek feszültsége átsugárzik az azt követőbe, s így egy különös, rendkívül feszes szöveg jön létre.

A Zöld Palota idő- és térmontázzsal szerkesztett, erős asszociatív képességre alapozó regény.