(SZENCZI) MOLNAR, Albert(us), Szenciensi: Novae Grammaticae Ungaricae… Első kiadás.

Novae Grammaticae Ungaricae succincta methodo comprehensae et perspicuis exemplis illustratae Libri Duo.

A címlapon fametszetű nyomdászjelvénnyel.

Szenczi Molnár grammatikája korának legjobb tudományos szinvonalát képviselő nyelvtan, melynek megalkotásában a szerzőt héber nyelvi tájékozottsága is segítette abban, hogy felismerje, milyen nyelvi sajátosságokban tér el a magyar az indoeurópai nyelvektől, s mely tipikus tulajdonságokkal jellemezhető. Ez az első olyan munka, amely csak a magyar nyelvről szól. Az előtte megjelent grammatikákhoz, Sylvester nyelvtanához, Dévai Bíró Mátyás Ortográfiájához képest sokkal rendszeresebben veszi számba nyelvünk jelenségeit. A hangtan, alaktan mellett a mondattant is tárgyalja, és rendszerbe foglalja a magyar nyelv helyesírási és stilisztikai sajátosságait. Elsődleges célja, hogy lehetővé tegye a magyar nyelv elsajátítását idegenek számára, így nem csak helyesírási szabályokat ad, hanem lehetőleg teljes nyelvtani rendszerezést is nyújt. Ennek alapját természetesen a latin nyelvtan kategóriái képezik, hiszen (...) a nyelvészet nyelve is itthon és külföldön egyaránt a latin. A grammatika felépítéséhez Petrus Ramus latin nyelvtanát választotta. - A korai magyar grammatikák nyelvészeti gondolkodásunk kialakulásának alapvető forrásai. Szenczi a grammatika szabályait bőséges magyar példaanyaggal támasztotta alá,a példáknál az alakváltozatok feltüntetésével és minősítésével nagy lépést tett előre az irodalmi norma kialakítása felé. A magyar szemléltető anyag mellett mindig közli annak latin fordítását is. Sőt bibliai példákat is bemutat, ahogy erről maga is beszámol az előszóban: "A mondattani szabályok közé számos bibliai példát iktattam, nehogy úgy lássék, mintha a teológia tudományát elfelejtettem volna". - A humanista nyelvtan- és szótárkészítő tudós, Szenczi Molnár Albert grammatikája jelentős mértékben hozzájárult a kor nyelvhasználatának és helyesíráasának egységesebbé válásához, így nemcsak tudománytörténeti jelentőségű, de gyakorlati haszna sem elhanyagolható. - Az első olyan magyar nyelvtan, amely mondattannal együtt fennmaradt. Saját korában Pázmány Péter dicséretét érdemelte ki; - a gyakorlatban a 18. század végéig kézikönyvként használták. Hatása kimutatható Pereszlényi Pál és Kövesdi Pál 17. századi és közvetetten Sajnovics János 18. század végi munkáiban is. (Vö.: Balogh Judit: Szenczi Molnár Albert, Novae grammaticae ungaricae (libri duo) - Új magyar grammatika két könyvben.).

RMK I./422, RMNY 995.

Korabeli papírkötésben; enyhén körülvágott példány.