Kállay István: Úriszéki bíráskodás a XVIII-XIX. században

E könyv az úriszéki bíráskodás első átfogó monográfiája, amely nemcsak a büntető-, hanem a polgári ügyeket is bemutatja. Forrásbázisa elsősorban az Országos Levéltárban őrzött úriszéki iratanyag.
Ismerteti az úriszék tartásának jogát és kötelezettségét, a pallosjogot, a földesúri bíráskodás szervezetét és személyzetét, az uradalmi ügyészi hivatalok megszervezését, az úriszéknek a faluhoz, a mezővároshoz, a céhekhez és az egyházakhoz való viszonyát. Az eljárást a sommás és a formális perre bontva vizsgálja, s külön foglalkozik az úrbéri peres eljárással. Négy nagy csoportban tárgyalja a magistratualis, a büntető- és a polgári ügyeket, valamint a magánbüntetteket.
A korszak úriszéki gyakorlatára a korábbi századokhoz viszonyított enyhülés a jellemző. Az állatlopás, a paráznaság és a házasságtörés korábban halálbüntetést maga után vonó cselekménye e korszakban már gyakran tömlöcöt, korbácsot jelentett.
A szerző mintegy 150 úriszék gyakorlatának 150 éves anyagát dolgozza fel az egész országra kiterjedő forrásanyag alapján.