Sarlós Béla: Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc büntetőjoga

Előszó: Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc büntetőjoga „fehér lap" a magyar büntetőjog történetében. A felszabadulás előtt megjelent tankönyvek és monográfiák az 1843-as javaslat ismertetése után minden megjegyzés nélkül „átugorják" a forradalom időszakát, s az abszolutizmus idején életbe léptetett osztrák jog rövid ismertetésével, majd az országbírói értekezlet működésével és határozataival folytatják a magyar büntetőjog fejlődésének tárgyalását.
A felszabadulás után megjelent büntetőjogi vagy jogtörténeti munkák megemlítik a forradalom néhány büntetőjogi rendelkezését - elsősorban a pozsonyi országgyűlés által hozott törvényekben találhatókat de csak hiányosan és vázlatosan. Mindazokban, akiik a magyar büntetőjog történetét tanulmányozzák, az 1945 előtti művek alapján az a kép alakul ki, hogy a forradalom úgyszólván semmi változást, fejlődést nem hozott a büntetőjogban, - az 1945 után megjelent munkák alapján pedig azt a következtetést vonhatják le, hogy volt ugyan a forradalomnak a büntetőjog körébe tartozó néhány intézkedése, de ezek nem voltak lényegesek, nem voltak döntőek, a modern, kapitalista büntetőjog kialakulásában tehát az 1848/49-es polgári forradalom lényegében elhanyagolható tényező. Ezt alátámasztja az a körülmény, hogy a forradalom büntető ítélkezése teljesen feltáratlan maradt.
A magyar büntetőjog történetében ez a fennálló hiány annál feltűnőbb, mert a középkori, de még a XIX. század első évtizedeiből származó joganyagnak is meglehetősen nagy irodalma van. Még feltűnőbbé válik ez a hiányosság, ha szembeállítjuk vele azt a rendkívül nagy és gazdag irodalmat, mellyel a francia jogtörténet a nagy francia forradalom büntetőjogszabályait és ítélkezését feltárta.