Madách Imre: Az ember tragédiája - Szinoptikus kritikai kiadás

Sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta Kerényi Ferenc.

Negyven nyelven olvasható, 1883 óta van jelen a hazai és 1892 óta a világszínpadon. Annál feltűnőbb, hogy tudományos igényű, szövegkritikai kiadása utoljára – Tolnai Vilmos munkája nyomán – 1923-ban készült. Holott éppen a töretlen hazai és nemzetközi érdeklődés kívánja, sőt követeli meg, hogy hiteles szöveggel, keletkezéstörténettel, tárgyi magyarázatokkal álljunk készen a művel kapcsolatos igények kielégítésére. A mostani edíció ezeknek a kívánalmaknak igyekszik eleget tenni. A szövegtan újabb nemzetközi irányzatait és eredményeit is tekintetbe véve, „kemény” műszeres módszer és írásszakértő, dr. Wohlrab József bevonásával ad választ a máig élő Madách-legendárium makacsul feltett kérdéseire: hány munkafázisban született a mű? Érintik-e Arany János javításai a mondandó lényegi kérdéseit? Hogyan fogadták a Tragédiát a kortársak? Színpadra szánta-e művét a szerző?
A jelen kiadás, amelyet a Magyar Tudományos Akadémián őrzött egyetlen autográf példány, valamint az írója életében megjelent két kiadás alapján rendezett sajtó alá Kerényi Ferenc, nemcsak szövegkritikai igényű, de szinoptikus is.
Azaz szakít a hazai textológia korábbi gyakorlatával, amikor csak a végeredménnyel, a megállapított szöveggel szembesült az olvasó. Most előttünk jelennek meg a szöveg alakulásának fázisai; a kötet használója végigkísérheti, sőt ellenőrizheti a szöveggondozás munkáját, s ez bőven kárpótolja őt a szövegtan elvesztett misztikájáért.