Viskolcz, Noémi: Az öntörvényű palatinusné: Thököly Éva (1659-1716)

Amikor Esterházy Pál befejezte családja történetének megírását, és a Trophaeum Nobilissimae Ac Antiquissimae Domus Estorasianae kéziratát eljuttatta Leopold Voigt bécsi nyomdájába, maga sem gondolta, hogy az 1700-as év sorsfordító az életében. Nem csupán azért, mert ekkor lezárult egy hosszú és küzdelmes század, hanem azért is, mert különös módon véget ért a második házassága. A képekkel illusztrált nemzetségtörténet pedig, amely az Esterházyak ősiségét, előkelőségét és hírnevét volt hivatva bemutatni, majdhogynem nevetség tárgya lett a bécsi udvarban, de nem a könyvben szereplő kitalált ősök, mitikus eredettörténetek és hamisított adománylevelek miatt.
Az ok egy nő volt, történetesen Esterházy Pál második felesége, akit Thököly Évának hívtak.

Pedig a Trophaeumban különleges szerepe volt a nőknek, Buzási Enikő megfogalmazásában „legsajátabb vonása…, hogy a kötetben a női családtagok a férfiakkal azonos jelentőséggel, s éppenséggel náluk nagyobb számban szerepelnek.”
A 165, életrajzokkal és egész alakos portrékkal megjelenített családtagból 88 nő, ők elsősorban feleségekként szerepelnek. Ők azok, akik saját családjuk nevével és vagyonával gyarapították és növelték az Esterházyakét, és tették őket egyedülálló famíliává a Magyar Királyságban a 17. század végére. Lapozgatva az albumot, a közepe táján találhatunk Thököly Évára, aki gazdagon felékszerezve, elegáns ruhában tekint a szemlélőre. 1700 decemberében Bécsben azt beszélték, hogy az egyik nagy hatalmú miniszter kiszakította a könyvből az asszonyt ábrázoló metszetet.
Vajon mi történhetett?
Mi keltett ilyen indulatokat?
Ki volt Thököly Éva?