Eco, Umberto : Bábeli beszélgetés

Minimálnapló
Apróságok, feljegyzések, ötletek, rövidke karikatúrák, paródiák, abszurd javaslatok, szellemi játékok gyűjteménye a kis kötet. Első pillantásra az a látszat, mintha csak azok érdeklődésére számíthatna, akiket megbűvölt vagy a regényíró, vagy a filozófus-irodalmár-szemiotikus Eco életműve. Valójában kiemelkedően érdekes, szellemes, magasröptűen és magasrangúan humoros kötet, amely a magyar olvasót óhatatlanul Karinthyra emlékezteti. Már csak „műfajainál” fogva is. Mintha az Így írtok tiből volna Eco könyvének azon darabjai, amelyek világhírű regények kacagtatóan humoros parafrázisát, persziflázsait adják (Omita; Három rendhagyó recenzió; Sajnálattal nem javaslom; Szerkesztői javítások stb.). Ugyancsak teljesen karinthys az a módszer is, ahogy a mindennapi élet egy-egy jelenségét veszi nagyító alá, komolyan, szinte tudományosan foglalkozva a témával, és éppen ezért annál abszurdabb, annál groteszkebb, annál komikusabb eredményekre jutva (Hogyan legyünk indiánok?; Hogyan nyaraljunk okosan?; Hogyan óvakodjunk a fertőző betegségektől?; Hogyan együnk repülőn?; Hogyan dobjuk szemétkosárba a táviratokat? stb.). Megintcsak karinthysak azok a nagy szellemi vállalkozások, amelyek során Eco olyan filozófiai kérdésekre keresi a választ, mint hogy miként léphetünk – Herakleitosz állításával-tételével szemben – mégiscsak kétszer ugyanegy folyóba, vagy hogyan határozhatjuk meg egzaktan a gép fogalmát, miként készíthetünk „egy az egy” arányban térképet egy birodalomról? stb. Még a halálbüntetést mélyen elítélő-ellenző Eco különös javaslata is a világháborúval foglalkozó Karinthy-írásokat juttathatja az olvasó eszébe, amikor ezt kell olvasnia, hogy a szerző ragaszkodik hozzá: ha már vannak- lesznek kivégzések, akkor azokat feltétlenül közvetítse a tévé, lehetőleg vacsoraidőben. A kötet elbűvölően szellemes, jóval több, mint remekül szórakoztató, ún. vidám könyv.