Lewis, C. S.: Csodák

A ​kereszténység csodák nélkül elképzelhetetlen. Más vallások – például a buddhizmus – lényegét nem érinti, ha a hozzá fűződő csodákat legendának tekintjük, ám a keresztény hit éppenséggel két nagy csodán – a megtestesülésen és a feltámadáson – alapszik. A kérdés tehát: hihetnek-e értelmes emberek a csodákban?
Lewis szerint a tapasztalat csodák létét sem bizonyítani, sem cáfolni nem tudja, hiszen érzékeink nem csalhatatlanok – mindig gondolhatjuk, hogy a káprázat játszadozott velünk. Még kevésbé képes erre a történelem. „Bár sokan úgy gondolják – írja – ,hogy szabályszerű történelmi vizsgálódással megállapíthatjuk, vajon ekkor vagy akkor valóban csoda történt-e. Csakhogy szabályszerűen vizsgálódni sem tudunk anélkül, hogy el ne döntenénk, vajon egyáltalában lehetséges-e, hogy csoda történjen, s ha igen, akkor mennyire valószínű.”
Mielőtt tehát a tapasztalatra vagy a történelemre hivatkozhatnánk, először a filozófiai kérdést kell tisztáznunk. A Csodák című könyv azonban korántsem száraz filozófiai fejtegetés, hanem a fegyelmezett gondolkodás, meghökkentő képvilág és a metsző humor Lewisra oly jellemző ötvözete.