Žižek, Slavoj: Egyszer mint tragédia, másszor mint bohózat - Szeptember 11. tragédiájától a pénzügyi összeomlás bohózatáig

Az Eszmélet folyóirat 84. sz. (2009. tél) melléklete.

Fordította: Bartha Eszter és Koltay Mihály Bence.

"...a tragédia szeptember 11., bohózatszerű megismétlődése pedig a 2008 őszén ránk törő „gazdasági” katasztrófa. Ez az a két halálos csapás, amely Žižek szerint véget vetett (vagy véget kellene, hogy vessen) a kilencvenes évek felhőtlen liberális konszenzusának. Részben a könyv épp ezzel foglalkozik: mi is lett az ezredvégi Nagy Megnyugvásból szeptember 11-ét és az USA által indított Weltordnungskrieg-et (Robert Kurz) követően, illetve hogyan tetőztek a 2001 után felszínre törő, egyre nyomasztóbb tendenciák végül 2008 őszén a nagy krachban. Első célja az írásnak tehát szituációnk megértése. Másrészt, könyvét a szerző már az első oldalakon „pártos”, „kommunista” műnek nevezi, és feladatának a kommunista praxis új módjainak felkutatását jelöli meg."

"A populista válaszok mellett megfigyelhető másik nyomasztó tendencia az, amit Žižek a „kapitalizmus, ázsiai értékekkel” jelenségének nevez: az egyszerre technokratikus és tekintélyelvű kapitalizmusok megjelenése – először csak Ázsiában (Szingapúr, Kína), de vészesen közeledve Európához. A szerző szerint az olyan autoriter, de egyben obszcén, a saját (pozíciójuk) méltóságából is gúnyt űző állami vezetők, mint Putyin és Berlusconi, ennek a trendnek az első európai reprezentánsai. A liberális demokráciák még meglévő minimális képessége az autenticitásra, arra, hogy az „igazság hordozói” legyenek, végképp megszűnni látszik. A szerző szerint ha nem vigyázunk, ilyesfajta jövő vár ránk: egyfajta új apartheid társadalom, ahol fokozatosan megszűnik a közszféra, a politikai rendszer teljesen kiüresedik, az állam pusztán represszív szervvé válik, amely a társadalomból kihullottak (a belső underclass, illetve a kívülről betörni próbáló menekültek) ellen állandó, alacsony intenzitású polgárháborút folytat."
(Koltay Mihály Bence).