Bél Mátyás : Esztergom vármegye leírása

Mindig úgy tartottam, hogy a haza dicsőségét, tiszteletét és hasznát a jó polgárnak szeme előtt kell tartania - válaszolta 1720 őszén Bél Mátyás (1684- 1749), a pozsonyi német nyelvű evangélikus gyülekezet lelkipásztora az uralkodónak. Szülőföldjének, szeretett Magyarországának múltját és jelenét akarja leírni: nem parancsra, hanem a hazaszeretettől késztetve.
A leírás készítésének módját hosszan érlelte, gondosan megtervezte: 1713 óta tudós honfitársait is közös munkára ösztönözte. Az eredetileg két szálon elindult feltáró tevékenység egyre inkább csak a jelen leírására korlátozódott, bár az ország múltjának kutatásáról is tett közzé Bél részleteket, (pl. 1718- ban a rovásírásról, 1735-tól történetírók műveit adta ki.) Az utókor Bél Mátyás legjelentősebb teljesítményének az ország jelen állapotának felmérését, a vármegyeleírásokat (Notitia Hungáriáé novae historicogeographica) tartja.
1735-1747 közt Bécsben öt kötet jelent meg nyomtatásban, bennük Pozsony, Turóc, Zólyom, Liptó, Pest-Pilis-Solt, Nógrád, Bars, Nyitra, Hont és Moson vármegyék feldolgozásával. Szepes vármegyéét az 1723-ban közzétett mintakötet tartalmazza. A többi vármegyéről készült leírás egy része teljesen készen, más része félkészen maradt kéziratban. Bél özvegyétől 1769- ben Batthyány József kalocsai érsek vásárolta meg e kéziratokat, s azok kiadását tervezte.