Bél Mátyás: Ung vármegye leírása

A szöveget fordította, a bevezetőket és a tárgyi jegyzeteket írta: Benei Bernadett, Tóth Gergely.

Bél Mátyás (1684-1749), a jeles történész-nyelvész-földrajztudós az 1720-as években óriási vállalkozásba fogott: Magyarország vármegyék szerinti földrajzi-történeti ismertetésébe. A műhöz nem minden esetben sikerült összegyűjtenie a megfelelő mennyiségű anyagot, hiszen lakóhelyéről, Pozsonyból igencsak nehéz volt a messzi Baranya, Békés vagy éppen Szabolcs vármegyéről információkat szereznie. Ung vármegyével azonban szerencséje volt: egy helyi birtokos, Pálóczi Horváth Ádám sietett a segítségre, és egy valóságos kis vármegyeleírást állított össze Bél számára, mégpedig annak kritériumai szerint. Ezt dolgozta át, s egészítette ki saját történeti kutatásaival, adataival, tapasztalataival a kiváló pozsonyi tudós, s az egybe gyűjtött anyag így egy adatgazdag s egyben választékos, barokkos szépségű művé alakult át. A leírásból megismerhető a helyi népesség életmódja amelynek bemutatása túlmutat a sablonokon, de anekdoták, hiteles néphagyományok, népmondák is színesítik a szöveget. Emellett a régiót sújtó legkomolyabb problémák az árvizek, a katonaság ellátásával járó terhek s a háborús pusztítások öröksége is kirajzolódnak a szövegből. Ung vármegye leírása tehát rétegzettségével, gazdag tematikájával, egyben meghökkentő őszinteségével és lényeglátásával pontosan megmutatja, mitől olyan jók és értékesek Bél Mátyás vármegyeleírásai.