Szabad György : Forradalom és kiegyezés válaszútján (1860-61)

Megjelent 800 példányban.

Szabad György monográfiája a forradalom és szabadságharctól a kiegyezésig ívelő történeti fejlődésmenet legjelentősebb, drámai fordulatokban leggazdagabb szakaszát világítja meg. A Habsburg-hatalom több mint egy évtizedes korlátlan önkényuralom után, 1860 őszén megingott helyzetének újraszilárdítása érdekében kísérletet tett a birodalom kormányzati rendszerének átalakítására, Magyarország megbékítésére. Megnyíltak a politikai tevékenység megyei és városi színterei, 1861 tavaszán összeült az országgyűlés és a birodalmi tanács, kongresszusokra gyűltek egybe a nemzetiségek képviselői. De nem került sor sem megegyezésre, sem az önkényuralom visszaállításának a megakadályozására. Hogyan buktak meg a birodalom újjászervezésére irányuló egykorú tervek, mint hiúsult meg ugyanakkor a magyar emigrációnak és hazai támogatóinak törekvése a nemzeti önrendelkezés bel- és külpolitikai feltételeinek megteremtésére, és vált a demokratikus célkitűzéseket elhárító a közjogi negyvennyolcasságra szűkülő, és hovatovább a kompromisszumos kiegyezés útjait kereső irányzat a politikai élet legfőbb tényezőjévé Magyarországon, ennek szakszerű vizsgálata és megelevenítő bemutatása tárul fel a nagyszabású történeti feldolgozás lapjain. A monográfia igen jelentős tudományos eredményei rendkívül széles körű forrásfeltáráson alapulnak. Ez tette lehetővé, hogy szinte minden hazai politikai irányzat, társadalmi réteg és jelentős személyiség magatartása és állásfoglalása helyet kapjon a hazai történéseket egyetemes összefüggéseikben is szemléltető összképben.