Fónagy Iván: Gondolatalakzatok, szövegszerkezet, gondolkodási formák

Sorozat: Linguistica Series Relationes, 3.

"Nehéz lenne megmondani, hogy a kávészünetben folytatott tegnapi beszélgetés befejeződött-e, a szónak abban az értelmében, ahogy egy vers, egy regény vagy tudományos cikk befejeződik. A beszélgetés egy ponton megszakadt, mert csengett a telefon, vagy valaki úgy érezte, hogy most már illenék visszamenni a munkahelyre. A drámától is megköveteljük, hogy egységesebb, szerkezetebb legyen, mint a tükrözött mindennapi életünk. És a dráma ennek eleget is tesz, akkor is, ha 'befejezetlen' Brechti dráma, vagy bontott formájú Pirandello darab, vagy annak nemesebb őse, egy ironikus vígjáték a német romantika korszakából, ahol a szereplők a darabról vitatkoznak a nézőtérrel. Annál meglepőbb, hogy a köznapi beszélgetés legkisebb értelmes egysége, a mondat esetében pontosan tudjuk, befejeződött-e, akkor is, ha szándékosan nyitva hagyott epikus mondat. Ez lehetett az egyik oka annak, hogy az orosz formalista irodalomtudósok, esztéták, néprajzkutatók és a Moszkvai Nyelvészkör, az Opojaz tagjai az 1910-es évek vége felé a mondatból kiindulva keresték a szövegszerkezet titkát. Az elbeszélésnek, akárcsak a mondatnak, elemei bizonyos rendben követik egymást. Vigotszkij (1923-1971) az egyenes szórend megfordítását fedezi fel a detektívregényekben amikor is a nyomozó a gyilkosság elkövetéséből indul ki, és az időben visszafele haladva követi az előzményeket, melyek a gyilkosság elkövetéséhez vezettek. Az alakuló strukturalista nyelvtudomány elveit követve vezeti vissza az egyes orosz népmesék konkrét cselekményét 31 alapfunkcióra Propp (1928-1975). A transzformációs generatív nyelvtudományt anticipálva állítja fel az érvényes átalakítási szabályokat, amilyen a rövidítés, kifejtés, erősítés, megfordítás, felcserélés. Az alapfunkciók és a transzformációs szabályok alkotják a népmesék morfológiáját Propp elméletében."
Zöld (és kék) golyóstollal írt jegyzetekkel, aláhúzásokkal.