Podmaniczky Szilárd: Gumiharangok

Podmaniczky Szilárd novelláskötetében szemtelenül szabadon mesél. A rövid történetekből szordínós szörny(űség)ek lépnek elénk. Mindez úgy, hogy a szenvtelen beszélő sokszor cselesen objektívnek, ha úgy tetszik részvéttelennek mutatja magát.

A szerző vonzódik a reflektálatlan figurákhoz. A hazánkban hagyományosan népszerű és fontos ún. szociopróza hagyományaihoz híven a perifériára látogat. A díszletek szokásosak: alkohol és hétfejű nyomor, előítéletek, föl-fölhorgadó vágyak. Az utazó kedvezményre vágyikban például egy középkorú munkanélküli férfi épp bedobni próbálja a törülközőt, többek között azért, mert eszébe jut, hogy a menekültek 90%-os kedvezménnyel utazhatnak a vonaton. Felindulásában vesz is egy üveg vodkát, meg egy csomag zsilettet, hogy végezzen magával, amikor is kap egy ajánlott levelet, mely munkára hívja. Dolgozni is kezd hát a bútorgyárban, és folytatódik – a semmi. Az olyannyira megszokott, rögeszmékkel bélelt, valószerűtlenségében is hiteles semmi, melynek segítségével groteszk, mégis logikus események részese lesz. Ez fontos motívum Podmaniczkynál. Legerősebb szövegeiben mindig van logikája a tejesen nonszensz dolgoknak, képzettársításoknak is.