Nagy Pál: journal in-time 1974-1984 (Képversek)

A nyugat-európai és a tengerentúli magyar irodalom központjai az 50-es, 60-as években társaságok és folyóiratok köré szerveződtek. Ilyen társaság volt a párizsi Magyar Műhely köré szerveződő irodalmi csoport. A kezdetben többek között Papp Tibor, Parancs János és Nagy Pál által szerkesztett folyóirat a strukturalista irodalomértelmezés egyik közvetítője és a neoavantgárd művészeti törekvések legfontosabb központja volt a 70-es években.
A mából visszatekintve azonban nagyobb figyelmet válthatnak ki Nagy Pálnak az 1977-ben franciául megjelent SadisfactionS és az 1984-es Journal in-time című albumai, azok a vizuális szövegei, amelyek a kép és a szó medialitásának feszültségteremtő cseréivel érnek el hatást. Ezt többek között azáltal érik el, hogy a képi és nyelvi elemeket szétszórják a papír felületén, így az észlelés folyamata az időben elhúzódik. A felületek kiterjedése Nagy Pál albumaiban többnyire meghaladja a lapnyi területet, akár a sokszorosát is elérheti, és így a több középpont köré szerveződő mű a befogadásban soha sem válik egészlegessé, az olvasás vagy a szemlélet iránya változó lehet. Nem meglepő, hogy Nagy Pál a könyv formai bomlasztását követően a videoinstalláció műfaja felé fordul.