Végig ceruzás és -néhány helyen- golyóstollas aláhúzásokkal, jelölésekkel és bejegyzésekkel!
Sorozat: Horror Metaphysicae.
Heller Ágnest, a filozófust elsősorban etikai, történetbölcseleti és esztétikai kérdések foglalkoztatták pályája szinte minden szakaszában. E három érdeklődési köre koncentráltan jelenik meg legújabb könyvében, amely Shakespeare, a történelemfilozófus alcímet viseli. Természetesen nemcsak arról van benne szó, hogy Shakespeare - akit Heller szerint a romantika kora fedezett fel először és aki mindenképpen a modernséghez, modernitáshoz tartozik - drámáiban milyen történetfilozófiát kínál, milyen történelembölcseleti implikációi vannak nagy műveinek, bár ezt is nyomatékosan tárgyalja a szerző. De - természetesen - hosszú részek szólnak Shakespeare etikájáról (persze a darabok struktúrájában, szereplőgárdájában, e szereplők kollíziói kapcsán megnyilvánuló etikáról), és - óhatatlanul - a Shakespeare-életmű esztétikai mérlegelésére is sor kerül. A mű két nagyobb részből áll: az első kötetben Heller az alaptémákat elemzi minuciózusan, hasznosítva a reneszánsz emberről, az újkor hajnaláról, az autonóm etika születéséről szóló monográfiáinak, tanulmányainak anyagát is (Mi a "természet"? Mi "természetes"?; Ki vagyok én? Öltözék és meztelenség; Emberismeret. Árulás és elárultatás; Szerelem, szexualitás, felforgatás stb.). A második kötet pedig a szerző szempontjából legfontosabb néhány Shakespeare-művet elemzi, de persze bőségesen esik szó a többiekről is.
