Calvino, Italo: Láthatatlan városok

Két várost látok: az egyik a patkányé, a másik a fecskéé. Nem biztos, hogy Kublai kán elhisz mindent, amit Marco Polo mond, amikor leírja neki a követi kiküldetései során meglátogatott városokat, de nyilvánvalóan nagyobb kíváncsisággal és figyelemmel hallgatja a tatárok császára az ifjú velencei szavait, mint bármelyik más küldöttéit vagy felfedezőéit. És Marco Polo mesél: láthatatlan városokról a városokról és az emlékezetről, a vágyról, a jelekről és a szemekről, a városokról és a holtakról, a városokról és az égről, a karcsú, a folyamatos és a rejtett városokról, mesél és mesél Kublai kánnak, míg rá nem döbben az olvasó a nagy titokra: hogy mindvégig egyetlen városról, az ő városáról, Velencéről beszélt. A vajmi kevéssé tudományos, ám annál fantasztikusabb Láthatatlan városok magyarul jó harminc éve egy scifi-sorozatban jelent meg. A 20. századi olasz irodalom egyik legnagyobb, iskolát teremtő és nemzetközileg is páratlan népszerűségű alkotójának, Italo Calvinónak (1923-1985) ez a remekműve most az életműkiadás újabb, nagyszerű darabjaként kerül a magyar olvasó kezébe.