Pogány Frigyes: Salgótarján új városközpontja

Sorozat: Műelemzés 2.

Miután 1950-ben Salgótarján lett Nógrád megye székhelye, lakossága egyre gyarapodott és sürgetővé vált, hogy a város (szemben a korábbi, polgári arculatú megyeszékhellyel, Balassagyarmattal) korszerű szocialista munkásvárossá váljon. Ez nemcsak a növekvő lakosságot szolgáló kezdeményezés volt, hanem presztízskérdés, hiszen iparvárosként a városnak a szocializmus élő mintapéldájává kellett válnia.

Metszetek, alaprajzok és fekete-fehér fotók elevenítik meg előttünk a logikus felépítésű szöveget.

Magyar Géza, a LAKÓTERV munkatársa 1962-ben készítette el a főtér módosított beépítési tervét, melybe a tér kialakításában szintén jelentős szerepet játszó Jánossy Györgyöt (Karancs Szálló) és Szrogh Györgyöt (József Attila Művelődési Ház) is bevonta. A téren kialakított nyolcemeletes házakat a szükségszerűen elbontott, egyszintes lakásanyag pótlása és a városközpont kiemelt helyzetének vizuális kijelölése indokolta. Jánossy György engedélyt kapott arra, hogy a főtér terveit megváltoztassa, az épülettömegeket átrendezze.

Az új főtér és környezete hamarosan széles körben elnyerte a szakma tetszését: 1968-ban megkapta a Magyar Urbanisztikai Társaság első városi Hild János–díját.