Simpson, Joe: Sötét árnyak ereszkednek

A Mount Everest déli nyergén sátrukban pihenő hegymászók végignézik, ahogy egy indiai hegymászó lassan meghal a hóban, alig harminc méterre tőlük. Az erről készült filmfelvételt később bemutatják a televízióban. Hogyan történhetett ez meg? Vajon korunk teljesítményorientált világában mindörökre elvesztek a hegymászást egykor annyira jellemző nemes értékek? Ezzel a kérdéssel szembesül Joe Simpson, a nagyhírű hegymászó, amikor egy nehéz, új útvonalat próbál megmászni az Everest árnyékában lévő Pumorin. Miközben elítélően szól arról, hogy a Mount Everest mára egy túlzsúfolt, veszélyes mértékben elüzletiesedett, "felmagasztalt élményparkká" vált, melyet megfagyott holttestek, kiürült oxigénpalackok és szétszakadt sátrak maradványai borítanak, megvizsgálja az 1996 májusában történt eseményeket, és azokat a tényezőket, melyek alapul szolgáltak ahhoz, hogy nyolc hegymászó veszítse életét egyetlen borzalmas viharban a Föld legmagasabb hegyén. Simpson nemcsak magabiztos eleganciával ír, hanem valódi lélektani mélységeket jelenít meg a fizikai és lelki összeomlás határán álló, valamint a morális és erkölcsi korlátokat átlépő emberek ábrázolásában. Az izgalmas kalandtörténeten túlmenően a szerző csípősen bírálja magát a hegymászást is, éppoly metsző élességgel, mint amilyen az a himalájai vihar volt, amely végzetes csapást mért Krakauer csoportjára. Mászás közben elmélkedve, Simpson megosztja velünk az igazi hegymászás szellemiségét és filozófiáját - az ő fogalmai szerint.