Dulovits Jenő: Tavasz a Gellérthegyen, kilátás az Erzsébet-hídra

Vintage, ezüst-zselatin, cca. 1935., 18 x 24 cm., hátoldalán a művész bélyegzőjével.

Dulovits Jenőt (1903-1972) a magyar fotótörténet és fototechnika-történet egyik legismertebb és legjelentősebb alakjának nevezhetjük. Évtizedekkel halála után is a japán, német, angol és amerikai gyűjtők, szakírók érdeklődésének középpontjában állnak életművének egyes részletei. Dulovits Jenő a korabeli fotótechnikát tíz évvel előzte meg.

Dulovits az 1930-as évek elejére kialakította sajátos fotóstílusát, mely az ellenfény, a lágyítás és a fény-árnyék kiegyenlítésén alapult. Egyik megalapozója volt a magyaros stílusnak. Az ellenfényes kompozíciók, a kontrasztterjedelem maximális kihasználása, a problémátlan témaválasztás, a hibátlan szerkesztés jellemezték képeit. Az ellenfény használatának talán legnagyobb mestere volt, aki nemcsak meghirdette a fény elleni fényképezést, de új előhívási módszert is kidolgozott. Elsősorban a zsánerfotókban, városképekben, csendéletekben alkotott jelentőset. Hatása a magyar fotográfiára mind a mai napig kimutatható.