Pázmány Péter: Tíz bizonyság (1605) - Szövegkiadás

Az mostan támadt új tudományok hamisságának tíz nyilvánvaló bizonysága és rövid intés a török birodalomrul és vallásrul

Sorozat: Pázmány Péter Művei - Kritikai kiadás 2.

A Tíz bizonyság kritikai szövegének 2001-es kiadása Előszavában Ajkay Alinka és Hargittay Emil megvizsgálja Őry Miklós 1975-ben, a Diatriba bevezetésében kifejtett nézetét, amely szerint – külső és belső érvek alapján – a TB Pázmány elsőnek kidolgozott magyar munkája. A Szerzők annyiban módosítják Őry Miklós, majd Bitskey István nézetét, hogy kimutatják: a TB kidolgozása 1605-ben még nem végleges. A kritikai szövegközlés a mű harmadik kiadása, amely az 1605. évi Grazban megjelent első kiadáson alapul: „Az mostan támat vy tudomaniok…” (RMNY II, 1601–1635). A TB sajtó alá rendezője nem vette figyelembe azt a példányt, amely (RM. I. 4º 239 jelzettel) az MTA Könyvtárának Kézirattárában található, és amely tartalmazza Pázmány saját kezű bejegyzéseit. Nagyon fontos ez a szerzői munkapéldány; most az átírásban ezt a példányt vették alapul, Pázmány bejegyzéseivel, pótlásaival.

Pázmány először a lutherista és kálvinista olvasóhoz fordul, akiket „tíz bizonysággal” el akar vezetni az igazságra, rámutatva a hitújítás tanainak és apostolainak tévelygéseire. A protestáns „atyafiaknak” megmagyarázza, hogy nem tanítóik személye, hanem hamis tudománya ellen ír. Csak szidalmazó, gyalázkodó hangnemük miatt „élesíti meg a penna orrát”. Az egyszerű lutheránus és kálvinista hívőkhöz, „kik egyűgyűségek-miat megcsalattak, gyengén”, „keresztyéni szeretettel” szól. Ezután összefoglalja a könyv lényegét és szerkezetét.